Ahol a stílus kezdődik: Sumisura

Beszélgetés Szebellédy-Samu Judit dizájnerrel

Az egyediségünk nem csak ruházatunkban, megjelenésünkben mutatható meg. A lakásunk, üzletünk bútorai, falai, a használt anyagok textúrája, színe együttesen kifejez belőlünk valamit. Mint tervező bíztatok mindenkit, hogy merje megfogalmazni mit is szeretne, és keressen egy szakembert, aki képes az őt körülvevő környezetében megjeleníteni azt. A Su Misura azt jelenti: egyedi, méretre szabott, mert vállalkozásomban is ezt az irányvonalat képviselem.

Van-e közös nevezője egy design ruhának és egy jógastúdiónak?

Hát persze, hogy van! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Judit szakmai pályafutása, amely a ruhaipari mérnöki végzettségtől a lakberendezőségig ível, és még koránt sincs vége!

Honnan indult a tervezői pályafutásod?

Már kisgyerekkoromban szerettem tervezgetni. Először plüssöket majd a babáimnak ruhákat, amiket aztán meg is varrtam. Evidens volt, hogy ruhaipari szakközépben tanulok tovább. Attól kezdve már nem Barbie babáknak, hanem a családtagjaimnak terveztem és varrtam. A Burda összes számát beszereztem, és ami tetszett, azt lemodelleztem és elkészítettem. A középiskolából – az akkori nevén – Budapesti Műszaki Főiskola ruhaipari mérnöki szakára felvételiztem, és arról álmodoztam, hogy egy nap divattervező leszek.

Hol kaptad meg életed első állását?

Nagy ambíciókkal vetettem bele magam a ruhaiparba, tele voltam ötletekkel és energiával. Talán még sokan emlékeznek a T&T márkára, melynek egy nagy üzlete volt a Mammutban, ott kezdtem el dolgozni. A tulajdonosok szerették volna, ha a márka modelljeiben fogadom a vásárlókat, ám a magasságom miatt nem találtam olyan darabot, ami jól állt volna, így a saját magam által tervezett és varrt ruhákban jártam be. Minden nap legalább háromszor-négyszer elhangzott a kérdés, hogy az a ruha, amiben vagyok, kapható-e. Ez adta az ötletet, hogy megpályázzam a Magenta modellszerkesztő pozícióját. Évekig dolgoztam Dankó Ágnesnek – a Magenta tulajdonosának- és szépen ívelt felfelé a karrierem, a modellezés mellett az összes munkafolyamat koordinálásában és felügyeletében részt vettem. Rengeteget tanultam itt, de egy idő után azt kezdtem érezni, hogy ez már nem elég.

A következő években több ruhamárka-gyártónál is dolgoztam: a Szöszi Fashion-nél, a Sherpánál és a Retro-nál is fiatalos darabokat terveztem. Bekerültem az iparág vérkeringésébe és olyan „nevek” kértek fel együttműködésre, mint Áron Eszter, az Aeron alapítója, Sándor Szandra, a Nanushka márka megálmodója. Ebben az időszakban három cégnek is dolgoztam és egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy saját céget kellene alapítanom, a munkáimat a saját márkanevem alatt kellene értékesítenem.

Végül miért nem alapítottál saját céget?

Cakó Kinga keresett meg azzal, hogy az új kollekciója megálmodásához és megvalósításához keres felkészült, ugyanakkor kellően „elszállt” és kreatív munkatársat, modellező munkakörbe. Teljesen egy hullámhosszon voltunk, nagyon jó volt Kingával együtt dolgozni, ezért megfogalmazódott bennünk, hogy közösen kellene céget alapítanunk. Ami miatt ez mégsem valósult meg, az egy örömteli esemény, a várandósságom miatt történt. Akkor lettem ugyanis terhes a ma már 9 éves nagylányommal, Emivel.

Ekkor fordítottál hátat a ruhaiparnak is?

Mivel akkoriban költöztünk az új lakásunkba, nagy kihívást láttam abban, hogy úgy kerüljön kialakításra az otthonunk, hogy a kényelmessége mellett egyedi is legyen. Átvettem az irányítást a projektben, fogtam az alaprajzot és kicsit átalakítottam. Mivel még megtehettük, a párommal „átmozgattuk” a falakat, újraértelmeztük a tereket. A lakásban a burkolatokat, a fürdőszobában a csempekiosztást rajzoltam meg, jó hasznát vettem annak, hogy tanultam műszaki rajzolást és nem hagytam magam, ha a kivitelezők le akartak beszélni valamiről.

A lakásotok tele van egyedi bútorokkal. Nem találtatok olyat, ami az ízléseteknek megfelelt volna?

Én mindenben szeretem az egyedit. A lakásunk tervezése és kivitelezése idején is ez a cél lebegett a szemem előtt: szerettem volna olyan otthont megálmodni és megvalósítani, ami nem az aktuális trendek szolgai másolata, hanem modernségében is egyedi. Bújtam a külföldi lakberendezési lapokat és az ilyen témájú weboldalakat, megszállottan kerestem a különleges megoldásokat, inspirációkat és azok szerencsére mindig rám találtak. Ennek jegyében terveztem a nappaliba bútorokat, amit azóta is szeret a család minden tagja, a vendégeink pedig rendre megcsodálnak. Miközben pedig irányítottam az építkezést, letisztult bennem az elhatározás: újra iskolapadba ülök.

Jó döntésnek bizonyult a lakberendező suli?

A Műszaki Egyetem Junior Art Center lakberendező képzésére iratkoztam be és nem is kerülhettem volna jobb helyre. A maximalizmusom persze itt is előjött: rengeteg projekt munkát kellett elkészítenünk a két év alatt és minden egyes beadandó munkából ki akartam hozni a 120 %-ot. Szerencsére a tanáraim támogatták az ambícióimat, a szakdolgozatom pedig olyannyira elnyerte az tetszésüket, hogy kiállították és felhasználták a képzés népszerűsítésére. A diplomaosztón a képzés vezető oktatója minden végzett diákját egy idézettel indította szakmai útjára. Nekem a következőt adta: „ A művészet a kimondhatatlan tolmácsa”, amely egy Goethe idézet és a mai napig a pénztárcámban hordom egy kis cetlin. Úgy gondolom, nagyszerűen kifejezi, mennyi lehetőséget, ugyanakkor nehézséget jelent a művészetben, hogy inspirálódjunk, megragadjuk a lényeget és hűen megalkossuk azt, ami a gondolatainkban megjelenik.

Milyen tervekkel indultál tovább egy lakberendező diplomával a zsebedben?

Több neves design stúdió is felfigyelt a munkáimra, meg is kerestek ajánlatokkal, de tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy saját céget szeretnék és inkább egyéni projektmegbízásokat vállaltam. Az első megbízóm egy sárvári iroda tulajdonosa volt, aki nemrég újra jelentkezett nálam, hogy arculatot váltottak, ezért szeretné ismét igénybe venni a szolgáltatásaimat. Az egyik legtipikusabb kérés, miszerint kevés pénzből valami frenetikusat hozzak ki, itt is elhangzott, de úgy érzem, sikerült megfelelnem az elvárásoknak és egy letisztult, emberközeli, funkcionálisan is működő teret terveztem. A nagy kihívás az volt, hogy a már meglévő tárgyakhoz kellett újakat tervezni, de szerencsére annyiféle profi megoldás, anyag áll már rendelkezésre, hogy a régi bútordarabokat is gond nélkül át lehet alakítani. Amit azonban sosem szabad elfelejteni, hogy mindig koncepcióban kell gondolkodni, mert ha az nincs, akkor a végeredmény kaotikus lesz.

Egy felújított bútordarab is elég ahhoz, hogy egy helység új arcot kapjon

Mely munkáidra emlékszel vissza szívesen?

Sárváron volt egy kézműves élelmiszerbolt, csupa minőségi áruval, a tulajdonosnak mégsem sikerült vendégeket becsalogatnia. Amikor megkaptam a felkérést és megnéztem az üzletet, rögtön rájöttem, hogy miért. Sem a kirakata, sem a berendezése nem csábított arra, hogy betérj oda. Ha pedig mégis betévedtél, az egész olyan hatást keltett, mint egy labirintus. Az egész üzletet átfestettük, a kirakatot átrendeztük, a polcok is új színt kaptak, és bekerült egy régi kredenc is. Az átalakítás végére a bolt olyan lett, mint egy ékszeres dobozka, rengeteg kézzel készített, kedves tárgy, apróság találta meg a helyét, mégsem tűnt túlzsúfoltnak, hiszen minden célzottan úgy lett elhelyezve, hogy vezesse a szemet. A részletek művészi kidolgozottsága, harmóniája adta meg azt a többletet, amiért ma is érdemes a boltba betérni, még akkor is, ha nem akarsz venni semmit. A járókelők becsalogatására a pazar kirakaton kívül egy ősrégi, felújított bicikli, rajta piknikkosár és egy welcome tábla volt hivatott. Az átalakítást követően a bolt forgalma jelentősen megugrott, pedig nem történt más, mint hogy vonzó arculatot adtunk neki és rendet teremtettünk a káoszból.

Egy másik kedves megbízásom egy családi ház volt, amelynek egyedi konyhájával egy hazai lakberendezési magazin közönségdíját nyertem el. A tulajdonosok fanatikus minimál-stílus rajongók voltak, nem akartak színeket, de egy kis trükközéssel sikerült becsempésznem az otthonukba a természet színeit és motívumait. A végeredmény egy nagyon modern, ugyanakkor otthonos és harmóniát sugárzó enteriőr lett.

Meg kell még említenem a kedvencek között egy másik családi ház átalakítását is. A házat egy fiatal pár örökölte és tele volt csodaszép tikfa bútorokkal, összességében azonban a sok sötét berendezés nyomasztóvá és gyászos hangulatúvá tette. A fő feladat az volt, hogy a régi bútorok megőrzésével fiatalos otthont tervezzek. A megbízás eleinte csak a hálószoba átalakítására vonatkozott, de a végeredményt látva a pár úgy döntött, rám bízzák az egész ház megújítását. Megváltoztattuk a falak színét, új képeket tettünk ki, s szép sorban minden apró részlet a helyére került. A nappali éke pedig egy saját fejlesztésű technikával készített egyedi, 3D fal és egy keleties hangulatot árasztó, gipszkarton polcrendszer lett. Nagyon sok tárgyat, festményt, berendezést én magam tervezek és készítek vagy gyártatok le, ezek egyediek, az adott ház hangulatához, stílusához igazodnak, azok szerves részeivé válnak, és olyan pluszt adnak látványban, amelyet egy tömeggyártott termékkel nem lehetne elérni.

Hová terveztél még egyedi berendezéseket?

Egy jógastúdióba, amelynél alapkövetelmény volt a keleties hangulat megidézése anélkül, hogy „ráülne” a termekre. Meg kellett találni az egyensúlyt a keleties luxus és a letisztultság között, hogy a jógára érkező vendégek figyelmét ne vonja el a sok díszítés, mégis egyfajta különlegesség-érzés töltse el őket. A stúdióban kialakításra került egy Nap terem, Nap mandalával és férfias jegyekkel, valamint egy női minőséget képviselő Hold terem. Nagyon kellett azonban arra vigyázni, hogy a két minőség elkülöníthető, ugyanakkor összekapcsolható is legyen. Mindezt színekkel, motívumokkal értem el. Egyedileg készültek a világító berendezések, kézzel festettem a mandalákat, természetes anyagokat és pozitív energiát sugárzó színeket használtam. A tulajdonos és a vendégek visszajelzései azt mutatják, hogy megérte a sok munka, igazán szerethető hellyé vált a stúdió.

Van olyan termékcsalád, amelyet a munkádban preferálsz?

Szerencsére már évekkel ezelőtt rátaláltam az Annie Sloan festékekre, melyek rendkívül sokoldalúan alkalmazhatók, szinte minden felületen. Ha akarom, ezzel a termékkel úgy tudok lefesteni egy fa felületet, hogy látható maradjon az erezete, természetes szépsége, de azt is el tudom érni vele, hogy teljesen befedje. Nem igazán találkoztam még ilyen kvalitású kreatív festékkel, szinte minden projektemnél használtam valamilyen formában.

Ennek a vonzalomnak köszönhetően kerültél a Max Cityben megrendezett Design héten az Annie Sloan standra?

Mivel nagy híve vagyok ennek a márkának, természetes volt, hogy elvállaltam a közreműködést az Annie Sloan stand berendezésénél. Szendrődi Enikővel, a Nemiskacat tulajdonosával és Németh Zsuzsa dekoratőrrel együtt álmodtuk meg a standot, részt vettem a tervezésben és a kivitelezésben is. Az Annie Sloan festékek adta lehetőségeket pedig megspékeltem egy általam nagyon kedvelt dekorációs technikával, melynek lényege, hogy lézervágott sablonnal mintát gravírozok a bútorokra. A dolog pikantériája, hogy ez a módszer alkalmazható fán, bőrön, műanyagon, textíliákon és akár tapétán, sima falon is és elképesztő látványt lehet vele elérni.

Pin It on Pinterest

Share This